A szellemi, spirituális fejlődés és az intimitás a köztudatban távol áll egymástól.
A szellemi fejlődésünk az istenihez közeledést jelenti, egy tisztulás átlényegülés, felemelkedés a magasabb szférákba, míg a szerelem alatt általában két földi lény egyesülését, erotikával átszőtt egymás iránti mély szeretetét értjük. (Elkezdtem írni ezt a cikket és egyszer csak észrevételen az "intimitás"ból "szerelem" lett - végül is nekem az intimitás szerelem - , csak mikor átnéztem a végén jöttem rá a váltásra. Hát most már így marad!)
Pedig a szerelem is képes minket emelni azon magasabb szférákba, aminek a tisztaságában fürdetni tudjuk a lelkünket és a harmóniát tudjuk átélni. A szerelem mély átélése átlényegülést hozhat és alkémiai szintű átalakulásokat indíthat be az emberi lény összetett rendszerében. A szerelem, az a szerelem, ami nem fordul át a birtoklás és a ragaszkodás görcseibe, az a szerelem képes minket olyan mélyen átalakítani, ami hosszú terápiák vagy spirituális beavatások révén lehet egyébként elérni.
Az a szerelem! Mert gyakran keverjük, hogy mi is az. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak a hiányainkat igyekszünk valakivel betömködni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak a felnőtté válási képtelenségünkben egy szülőisten projekciótól várjuk a boldogságot. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak az önbizalom hiányunkat akarjuk valaki révén nem észrevenni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk pedig csak a hatalom éhségünket akarjuk valakin megélni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig nem is.
Ha az nem tiszta és ha elhagynak is, nem ugyanúgy ragyog, ha a másikat nem önmagáért támogatod változásában és nem csak adni akarsz feltétel nélkül. ha elvárásokkal tűzdelt, ha benne a szeretkezés csupán az élvezet eszköze és nem az isteni extázis megélésének lehetősége, akkor az még nem az a szerelem, ami a szellemi fejlődésedért van. Az a szerelem csak magadra gondol.
Az a szerelem, mely együtt rezgés a szexualitás, a szív, a gondolkodás és a szellemiek terén képes lehet elvinni minket a közvetlen találkozásig a belső forrásunkkal, azzal a központi elvünkkel, ami túl van a létkerékhez kötött összes lénytagunkon. Az szerelem kiemel minket a sürgölődő percemberkék völgyéből és felvisz a hegyekbe, hogy onnan lássuk át ezer évek mozgását és értelmét. Az a szerelem, tudja, hogy már rég óta és még eonokig egymásért vagyunk és nem érinti a földi fájdalom. Az a szerelem túl ér életen és halálon, mert nem ismeri ezeket a csiki csuki játékokat, mert túl van a halhatatlanságon is. Mert az a szerelem egyesíti a négy elemet és a két embert, androgűnné lesz és a teljesedést éli meg.
Mit írjak még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése