Hogyan válik a szellemi fejlődésed mozgatójává az intimitásod elmélyítése

A szellemi, spirituális fejlődés és az intimitás a köztudatban távol áll egymástól.
A szellemi fejlődésünk az istenihez közeledést jelenti, egy tisztulás átlényegülés, felemelkedés a magasabb szférákba, míg a szerelem alatt általában két földi lény egyesülését, erotikával átszőtt egymás iránti mély szeretetét értjük. (Elkezdtem írni ezt a cikket és egyszer csak észrevételen az "intimitás"ból "szerelem" lett - végül is nekem az intimitás szerelem - , csak mikor átnéztem a végén jöttem rá a váltásra. Hát most már így marad!)

Pedig a szerelem is képes minket emelni azon magasabb szférákba, aminek a tisztaságában fürdetni tudjuk a lelkünket és a harmóniát tudjuk átélni. A szerelem mély átélése átlényegülést hozhat és alkémiai szintű átalakulásokat indíthat be az emberi lény összetett rendszerében. A szerelem, az a szerelem, ami nem fordul át a birtoklás és a ragaszkodás görcseibe, az a szerelem képes minket olyan mélyen átalakítani, ami hosszú terápiák vagy spirituális beavatások révén lehet egyébként elérni.

Az a szerelem! Mert gyakran keverjük, hogy mi is az. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak a hiányainkat igyekszünk valakivel betömködni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak a felnőtté válási képtelenségünkben egy szülőisten projekciótól várjuk a boldogságot. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig csak az önbizalom hiányunkat akarjuk valaki révén nem észrevenni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk pedig csak a hatalom éhségünket akarjuk valakin megélni. Azt hisszük szerelmesek vagyunk, pedig nem is.

Ha az nem tiszta és ha elhagynak is, nem ugyanúgy ragyog, ha a másikat nem önmagáért támogatod változásában és nem csak adni akarsz feltétel nélkül. ha elvárásokkal tűzdelt, ha benne a szeretkezés csupán az élvezet eszköze és nem az isteni extázis megélésének lehetősége, akkor az még nem az a szerelem, ami a szellemi fejlődésedért van. Az a szerelem csak magadra gondol.

Az a szerelem,  mely együtt rezgés a szexualitás, a szív, a gondolkodás és a szellemiek  terén képes lehet elvinni minket a közvetlen találkozásig a belső forrásunkkal, azzal a központi elvünkkel, ami túl van a létkerékhez kötött összes lénytagunkon. Az szerelem kiemel minket a sürgölődő percemberkék völgyéből és felvisz a hegyekbe, hogy onnan lássuk át ezer évek mozgását és értelmét. Az a szerelem, tudja, hogy már rég óta és még eonokig egymásért vagyunk és nem érinti a földi fájdalom. Az a szerelem túl ér életen és halálon, mert nem ismeri ezeket a csiki csuki játékokat, mert túl van a halhatatlanságon is. Mert az a szerelem egyesíti a négy elemet és a két embert, androgűnné lesz és a teljesedést éli meg.

Mit írjak még?

A szeretet átalakító sugárzása

Ez a szeretetesdi mindig olyan nyálasan hangzik, rózsaszín szívecskék röpködnek, negédes mosoly elrévedt arcok és uncsi panelezo zene lengi körül. Mi tagadás, sikerült jól lejáratni az utóbbi időszakban az isteni alapenergia lényegét, hogy már zsigerből hátat fordítsunk, ha csak meghalljuk, hogy szív, szerelem, szeretet. Közben az is igaz, hogy sokan éljük meg az érzelgősséget és azt hisszük, hogy a szívünk mélyéről támad az föl, pedig alsóbb csakrák energiái mocorognak mögötte. Nem akarom az alsóbb (1-3) csakrák energiáit lenézni vagy negatív fényben feltüntetni, ugyan olyan fontos energiákat hoznak be a lényünk rendszerében mint a szív vagy a felsőbb csakrák és azok kiteljesedése sem lehetséges az alsóbb csakrák által közvetített energiák nélkül. A kérdés, hogy melyik központ harmonizálja és rendezi a többi központ erejét, hangját egy szimfóniává.

A "nyálas szeretetesdi" felszínes és álarcos megjelenési szokásaitól hányingerig elborítva nehéz is ahhoz a lényegi energiához áthatolni és magunkban feléleszteni, ami a valódi szeretetet jelenti, azt ez erőt szert, ami etet engem és és azokat is, akik felé irányítom. Táplál és de egyúttal le is leplez. Mennyi magunknak bemesélt hazugság tud a fényében a maga valójában megmutatkozni és akár a mögötte lévő igény vagy fájdalom is felszínre törhet.  Amit a szív szikrájából engedünk feltörni szeretet energiát az beleállít minket az őszinteségbe először magunkhoz és innen már az a másik felé is kibuggyan, mert nem bír megosztatlan maradni.

Gyakran engedünk a lehúzó energiáknak, amik minket sötétítenek, de az auránkban lévő számtalan lenyomat kér enni és az ezen frekvencia szinteket megjelenítő érzelmeket életnek meg velünk. Olyan mesterien tudnak az életünkben helyzeteket generálni, hogy ezek az érzelmek düböröghessenek bennünk! Viszont tiszta tudattal rátekintve felismerhetjük a belső manipuláció folyamatait. Fontos tudatosítanunk, hogy ez Én vagyok, tehát itt kiraktam, eltávolítottam magamtól, mint lenyomat, ami rángat engem, de ez az én lényem szerves része. Veszélyes, ha bűnbakként kihelyezem magamon kívülre, ezzel  a mozzanattal megakadályozom, hogy valóban átlényegíthessem őket, amikor eljön a pillanat, az arra érettség állapota.

Ezek a lehúzó energiák, harag, düh, féltékenység, szégyen, szomorúság, stb, a fájdalomból születnek, azok pedig szervesen összefüggnek a félelmeinkkel. Minden alakalom, amikor újra élünk egy ilyen érzést az mélyebbre égeti azt az aurikus lenyomatot, ami felszínre hozta. Természetes ugyanez érvényes az örömmel, boldogsággal összefüggő érzéseknél is. Ezzel életben tartjuk és erősítjük ezeket a kis házi démonjainkat, tápláljuk őket.

Na itt jön be a szeretet ereje. Ezek a fájdalmak és félelmek üzeneteket akarnak nekünk átadni, de nem tudjuk olvasni őket. Valójában valami mély támogató erő lakozik bennük, de begörcsölődtek egy trauma során. Az saját életünk színpadára felhívjuk embertársainkat egy egy szerep eljátszására, ami által egy traumát valamilyen formában újra élesztünk. Lényegében felkérjük őket, hogy ebben segítsenek nekünk. Utáljuk őket, bosszút akarunk állni, dühösek vagyunk rájuk, haragszunk féltékenyek vagyunk, de értsük meg, hogy erre mi kértük őket, hogy ezt kiváltsák belőlünk. Ők csak játszák a szerepüket, amit rendezőként mi osztottunk ki rájuk. Mind az azért van, hogy esélyt kapjunk a traumába burkolt energia felszabadítására.

Amikor ez megjelenik, akkor van itt a lehetőség, hogy a lelkünk tudatosságát a végtelenségig kiélesítsük, és életünket a szív teremtés terébe helyezzük. Baromi nehéz erre a frekvenciára felkapaszkodni, mint egy hegyre, ami a napfénybe emel minket alant pedig látjuk a ködös gomolygó völgyet. Odalent a völgyben , minden nyúlós, nedves, nyomott, csöpögős, nem látható, torz. De ahogy kilépünk a csúcsra, gyönyörű látvány tárul elénk a szép fehér felhőkkel. Innen már lehet őket látni, megérteni, elfogadni és szeretni. És szeretni. Mert enélkül a lépés nélkül nem fog beindulni a transzformáció. Abban a pillanatban, ahogy a völgyben kúszó, csúnya, ragyás, szőrös, vonagló hernyókra ezt a szeretet energiát, sugarat ráirányítjuk, azok felszakadnak, felfeslenek varrás mentén és színes lepkék jelennek meg, de nem ilyen kis hebehurgyák, hanem hatalmasak, gyönyörű mintázatokkal és lassú szárnycsapásokkal, melyek olyan hullámokat keltenek, amik a szférák zenéjét idézik meg. És tényleg, valami más keletkezik bennünk, valami olyan mély átlényegülés ahol végre a csend hangja csendül fel bennünk és körülöttünk.

Hogy lehet a szeretet energiáját feléleszteni magunkban és a sugarát ráirányítani a fájdalmainkra és a félelmeinkre. Gyakorlással, bátorsággal és az elkötelezett odaadással. A bennünk élő Belső Forrás hangjára figyeléssel, ami nem dumál folyton a fülünkbe, mint a kis démonjaink, csak vár, hogy végre kérdezzük tiszta szívtudattal.

Hogy végre kitárhassuk magunkat az életnek!

A párkapcsolat rázkódásakor azt hiszed, hogy valamit elrontottál vagy a másik a hibás, valamit rosszul csinál, amit csinálhatna jobban is. Szóval hibáztatsz valakit, végül is mindegy, hogy kit. Ez egy fajta megküzdési mód, de ez nélkülözi a szeretet energiájában rejlő tisztító és továbbvivő, fejlesztő lehetősségeket. Egy reagálási stratégia a jelenségekre, amik megjelentek tényként a rendszerben a párkapcsolatotok dinamikájában. Egy minta szerinti reagálás, viszont  ennek a mintának igazából nincs is köze a partneredhez. Ő egy szereplő, akit felkértél, hogy játsza el a történetedet. Persze nem véletlen kapja ő sem ezt szerepet, neki is meg van a maga tanulnivalója a maga mintázatáról, megküzdési stratégiájáról, amihez meg te statisztálsz. Olyan szépen rendeződnek ezek össze, hogy gyönyörűség nézni, csillogó szemmel lehet élvezni az összefüggéseket, főleg, ha nem te vagy benne a főszereplő, hanem csak coachként, terapeutaként, vagy valami ilyen állatfajtaként részesülsz az élményekből. 

Szóval hibáztatunk, pedig a gyerekkori traumánkat akarjuk újra élni, hátha végre feldolgozzuk, felismerjük a karmikus szövedék üzenetét: itt van egy görcs és képes vagy kibogozni feloldani és a félelembe ragadás helyett a szeretet áramába helyezni magadat. De utálom ezeket a körmönfont mondatokat, mert igazak basszus, no de kezdjél vele valamit, honpolgár, mikor nyakadon a másik tőre, akiben bíztál és azt hitted szerelmes beléd, most meg úgy árulja el az egészet, hogy csak hápogsz, mint a karácsonyi kacsasült. Egyik  nap még szerelemesen összebújtok a másik nap meg már más bújik vele össze és előtted zárva minden ajtó. Na most helyezkedj a szeretet áramába, csak tessék, tessék, lazán könnyedén! 

Sokat segít a történet kedvező fordulásában, azaz a bosszúállási ingerek füstölgő, mérgezett nyilainak finom illatozó virágokká alakításában, ha felismerem a saját felelősségem az események lágynak alig mondható hömpölygésében, és következménynek tudom látni a másik reagálását. Ettől függetlenül választási lehetősége lett volna optimálisabb stratégiát kidolgozni, ahogy nekem is, de dolgom-e nekem a másik megítélése és megváltoztatása? Szóval mind a ketten benne vagyunk a levesben nyakig. Fövünk és társak vagyunk, egymásnak nagyon fontos lélektársak egy úton, akik valaha megegyeztek odafönt, hogy segítik egymást a fejlődésben. És egy ilyen krízisnél pont ezt tesszük teljes mellszélességben, illetve arra adunk lehetőséget egymásnak. Azt mondod a látszat mást mond? Ja, kérem, az mindig olyan furán érthetetlen.

Szóval számon kérünk, hibáztatunk, főleg a másikat, de lehet, hogy magunkat, pedig igazából tanulni vágyunk, valamit újra élni, hogy most megléphessük és kitárhassuk magunkat végre az életnek. Mert valami beragadt nagyon régen és azt rántjuk magunkra újra és újra, hogy végre kivasaljuk. Ha ebbe bele tudunk nézni, akkor a másiknak csak hálásak leszünk, hogy segített az áldozatával a mi témánk gyógyításában. 

Egy intimitás coaching folyamat itt nem feltétlen a múltban való vájkálásra fókuszál, bár a folyamat része lehet a gyökér trauma felismerése. Ez a megértést segíti, de a változáshoz egy új gondolkodási és cselekvési koncepció kialakítása szükséges, amit te magad dolgozol ki magadnak a coach támogatása mellett, nem mérnöki agyalással, hanem belső igényeid, szükségleteid felismerésén keresztül.