Hogy végre kitárhassuk magunkat az életnek!

A párkapcsolat rázkódásakor azt hiszed, hogy valamit elrontottál vagy a másik a hibás, valamit rosszul csinál, amit csinálhatna jobban is. Szóval hibáztatsz valakit, végül is mindegy, hogy kit. Ez egy fajta megküzdési mód, de ez nélkülözi a szeretet energiájában rejlő tisztító és továbbvivő, fejlesztő lehetősségeket. Egy reagálási stratégia a jelenségekre, amik megjelentek tényként a rendszerben a párkapcsolatotok dinamikájában. Egy minta szerinti reagálás, viszont  ennek a mintának igazából nincs is köze a partneredhez. Ő egy szereplő, akit felkértél, hogy játsza el a történetedet. Persze nem véletlen kapja ő sem ezt szerepet, neki is meg van a maga tanulnivalója a maga mintázatáról, megküzdési stratégiájáról, amihez meg te statisztálsz. Olyan szépen rendeződnek ezek össze, hogy gyönyörűség nézni, csillogó szemmel lehet élvezni az összefüggéseket, főleg, ha nem te vagy benne a főszereplő, hanem csak coachként, terapeutaként, vagy valami ilyen állatfajtaként részesülsz az élményekből. 

Szóval hibáztatunk, pedig a gyerekkori traumánkat akarjuk újra élni, hátha végre feldolgozzuk, felismerjük a karmikus szövedék üzenetét: itt van egy görcs és képes vagy kibogozni feloldani és a félelembe ragadás helyett a szeretet áramába helyezni magadat. De utálom ezeket a körmönfont mondatokat, mert igazak basszus, no de kezdjél vele valamit, honpolgár, mikor nyakadon a másik tőre, akiben bíztál és azt hitted szerelmes beléd, most meg úgy árulja el az egészet, hogy csak hápogsz, mint a karácsonyi kacsasült. Egyik  nap még szerelemesen összebújtok a másik nap meg már más bújik vele össze és előtted zárva minden ajtó. Na most helyezkedj a szeretet áramába, csak tessék, tessék, lazán könnyedén! 

Sokat segít a történet kedvező fordulásában, azaz a bosszúállási ingerek füstölgő, mérgezett nyilainak finom illatozó virágokká alakításában, ha felismerem a saját felelősségem az események lágynak alig mondható hömpölygésében, és következménynek tudom látni a másik reagálását. Ettől függetlenül választási lehetősége lett volna optimálisabb stratégiát kidolgozni, ahogy nekem is, de dolgom-e nekem a másik megítélése és megváltoztatása? Szóval mind a ketten benne vagyunk a levesben nyakig. Fövünk és társak vagyunk, egymásnak nagyon fontos lélektársak egy úton, akik valaha megegyeztek odafönt, hogy segítik egymást a fejlődésben. És egy ilyen krízisnél pont ezt tesszük teljes mellszélességben, illetve arra adunk lehetőséget egymásnak. Azt mondod a látszat mást mond? Ja, kérem, az mindig olyan furán érthetetlen.

Szóval számon kérünk, hibáztatunk, főleg a másikat, de lehet, hogy magunkat, pedig igazából tanulni vágyunk, valamit újra élni, hogy most megléphessük és kitárhassuk magunkat végre az életnek. Mert valami beragadt nagyon régen és azt rántjuk magunkra újra és újra, hogy végre kivasaljuk. Ha ebbe bele tudunk nézni, akkor a másiknak csak hálásak leszünk, hogy segített az áldozatával a mi témánk gyógyításában. 

Egy intimitás coaching folyamat itt nem feltétlen a múltban való vájkálásra fókuszál, bár a folyamat része lehet a gyökér trauma felismerése. Ez a megértést segíti, de a változáshoz egy új gondolkodási és cselekvési koncepció kialakítása szükséges, amit te magad dolgozol ki magadnak a coach támogatása mellett, nem mérnöki agyalással, hanem belső igényeid, szükségleteid felismerésén keresztül.